A ’40-es évektől kezdve egyre inkább szaporodnak a
bizonyítékok arra, hogy az érintésnek alapvető szerepe van az egészséges testi
és lelki fejlődésében.
A gyermekkorban elmaradt, bőrön át érkező gyengéd inger fizikai problémákhoz és
viselkedési zavarokhoz vezet
 
Részletek
- Eric Berne: EMBERI JÁTSZMÁK című könyvéből

1. A társas érintkezés

„A társas érintkezésnek az az elmélete, amelyet részletesebben Tranzakcionális
elemzés című könyvemben fejtettem ki, röviden a következőkben összegezhető:

Spitz arra a következtetésre jutott, hogy ha kisgyermekekkel hosszabb időn át
nem foglalkoznak, megkezdődik leromlásuk visszafordíthatatlan folyamata, és
állapotukhoz könnyűszerrel társulhat valamilyen betegség is. Gyakorlatilag ez
annyit jelent, hogy az érzelmi nélkülözés – ő így nevezi – végzetes kimenetelű
lehet. Ezek a megfigyelések vezetnek el az ingeréhség fogalmához, és arra
vallanak, hogy az ingerek legkedvezőbb formáit a fizikai intimitás nyújtja.
Mindennapi tapasztalataink alapján nem nehéz elfogadnunk ezt a következtetést.
Hasonló természetű jelenség figyelhető meg olyan felnőtteknél, akik az
ingerektől való megfosztottság állapotába kerülnek. Kísérletek bizonyítják,
hogy az ingerszegény környezet múló pszichózist vagy legalább is átmeneti lelki
zavarokat válthat ki. … a társaiktól és ingerektől való megfosztottság hasonló
állapotba juttatta a hosszú ideig magánzárkában tartott embereket is.”

„Ha biológiai oldalról nézzük: az érzelem és ingerhiány könnyen maga után von
vagy elősegít szervi elváltozásokat.
Ha az agytörzs retikuláris aktiválórendszerét nem éri elegendő inger, akkor az
idegsejtekben – legalábbis közvetve – elsorvadási folyamat indulhat meg.”

„Az eddig elmondottakat „köznyelvi kifejezéssel” valahogy így összegezhetjük: „Ha
nem simogatják a gerincagyadat, kiszikkad.”

„A „simogatást” az intim fizikai kapcsolat általános fogalmának értelmében
használjuk; a gyakorlatban ez különféle formákat ölthet.

A „simogatás” fogalmát, jelentésbővítéssel, köznyelvileg minden olyan aktus
jelölésére alkalmazhatjuk, amely egy másik személy jelenlétét nyugtázza. Így
tehát a „simogatás” szót a társas cselekvés alapvető egységeként használhatjuk.

A simogatások cseréje „tranzakció”, ez pedig a társas érintkezés egysége.”

                                                                
* - * - *

Móricz Zsigmond szerint is „Akit nem simogatnak eleget, annak kiszárad a
lelke.”

Nem kellene ezen elgondolkodni? – ebben az elembertelenedett világban?


Az érintés nyelve

Érzékeink közül az érintés fejlődik ki először.
Csecsemőkorunkban elsődlegesen fontos, hogy a tapintáson keresztül felfedezzük
és érzékeljük a világot, s a növekedésünkhöz is szükség van a szerető
érintésre. Amíg érintésigényünk a megérintésünkkel kielégül, egészségesen
fejlődünk, ám ha ebben akadályoztatva vagyunk, a fejlődésünkben károsodás
következhet be. Az ölelés és a simogatás, amelyben csecsemőként részesülünk,
segítségünkre van abban, hogy egészséges képet alakítsunk ki önmagunkról,
táplálja azt az érzést, hogy mivel megérintenek, elfogadnak és szeretnek
bennünket.

Újszülött főemlősökön végzett kísérletek azt bizonyították, hogy - mennyire
fontos a szerető, törődő anyával való testi érintkezés, s megfordítva, mennyire
káros lehet testileg és érzelmileg az érintéstől való megfosztottság.

Az érintés az a nyelv, amivel ösztönösen kimutatjuk érzéseinket.

Az érintés, a simogatás egyidős az emberiséggel, megérintjük, simogatjuk
gyermekünket, párunkat, szeretteinket, ha úgy tetszik, a masszírozás ősi fogásait
alkalmazzuk.


Részletek – Orosz Éva: AZ ÉRINTÉS VARÁZSA című írásából

„A ’40-es évektől kezdve egyre inkább szaporodnak a bizonyítékok arra, hogy az
érintésnek alapvető szerepe van az egészséges testi és lelki fejlődésében.
A gyermekkorban elmaradt, bőrön át érkező gyengéd inger fizikai problémákhoz és
viselkedési zavarokhoz vezet.

Majd száz esztendeje amerikai tudósok vizsgáltak intézetben nevelkedő
gyerekeket, akik alig érintkezhettek a többi emberrel. A szakértők az
tapasztalták, hogy a gyerekek többsége testileg és lelkileg fejletlen volt, és
sokukat korán elragadta a halál. Mivel a gyerekek jól táplálkoztak,
tisztaságban éltek, visszamaradottságukra és váratlan halálukra egyetlen
magyarázat maradt: az emberi érintés hiánya.
A megállapításokat állatkísérletek is igazolták: azok a laboratóriumi állatok,
amelyeket rendszeresen simogattak, az érintést nélkülöző társaiknál gyorsabban
nőttek, erőteljesebben szaporodtak, ritkábban betegedtek meg, és jobban tűrték
a stresszt.

- Harry Harlow professzor az ’50-es években rhesusmajmokkal folytatott
kísérleteket. Megfigyelte, hogy az anyai melegség és gyengédség nélküli felnőtt
állatok érzelmi fejlődésükben visszamaradtak.

- Ashley Montagu antropológus még egy lépéssel előre-, jobban mondva,
visszament; nevezetesen a szüléshez. Megállapította, hogy azok a csecsemők,
akik császármetszéssel születnek és emiatt nem kapják meg az anya bőrének
stimulációját, kevésbé ellenállóak … Sokáig tanulmányozta a császármetszéssel
világra jött újszülötteket, s arra az eredményre jutott, hogy ezek a csecsemők
több fejlődési rendellenességnek és betegségnek vannak kitéve, mint a
normálisan született gyermekek, és halálozási arányuk is három-négyszerese
azoknak.

A kapcsolat

Lássuk mi történik a gyermek és a szülő között, különös tekintettel a kettőjük
energetikai kapcsolatára. Nem kell extraszensz képességekkel rendelkezni ahhoz,
hogy belássuk: a gyermeknek születése pillanatától szüksége van a szülő - vagy
más felnőtt – energiájára, mivel a sajátja még kialakulatlan.
Az energia sokféle lehet. Létezik nagyon sűrű, alacsony rezgésű, mint pl. a
harag, vagy a féltékenység, és van magasabb rezgésű, „légies”, pl. a szeretet
és a tudás. Elmondható, hogy a magasabb rezgésű energiát egyfajta általános
boldogság – és teljességérzet kíséri. Ez az energia, amelynek megszerzésére a
gyermek törekszik (sőt, a felnőtt is, azzal a különbséggel, hogy a felnőtt már
a gyerekkori beidegződések alapján választ magának energiát.)
A tapasztalat - miszerint a gyermeknek elsősorban szeretetre van szüksége –
szépen egybevág a fent leírtakkal, hiszen a szeretet igazán magas szintű
energia.

Vajon mivel magyarázható az érintésnek ez a rendkívüli szerepe?

Egy ausztrál pszichiáter, Ainslie Meares az érintés terápiai értékét az
„atavisztikus regresszió” elméletével magyarázza.
Az agy – jelenti ki – rendelkezik egy ösztönös funkciószinttel, amelyen érzelmi
reakció, illetve intuitív és nonverbális gondolkodás megy végbe. Ez a
regresszió olyan tudatállapotot hozhat létre, amelyben az ember meghallhatja
testének „üzenetét” és mozgásba hozhatja a szervezet természetes gyógyító
erejét. Ennek az állapotnak az elérésében fontos szerep jut az érintésnek. A
mai ember elfelejtette, hogy agyának erre a primitív részére odafigyeljen.
Meares rákos betegek kezelésénél is alkalmazta az „érintés útján létrejövő
atavisztikus kommunikációt” – ahogyan terápiáját nevezi -, és figyelemreméltó
eredményeket ért el.

Az érintés erejét sokan a placebo-hatáshoz hasonlítják. A placebo gyógyhatása
egyértelműen bizonyított.”


ÉRINTS MEG!

A gondozási műveleteket ki kell egészíteni a baba bőrének érintésével,
simogatásával.
A bőr érintésének szerepe nagy jelentőségű mind az emberek, mind az állatok
világában.
Gyakran elég egy-egy gyengéd „kézrátétel”, egy-egy cirógató mozdulat, és a nyugtalan
gyermek lecsillapodik, megnyugszik.

Soha ne siessük el tehát a gyermekek
körüli teendőinket, hiszen a baba ápolása, gondozása a védelemnyújtásnak és az
intim kétszemélyes kapcsolat kiépítésének az ideje, s a legjobb alkalom arra,
hogy megalapozzuk gyermekünk egészséges érzelmi fejlődését!