A családfelállítás

A módszert Bert Hellinger, német terapeuta dolgozta ki a családterápiás módszerek, valamint a pszichoanalízis, hipnózis, tranzakció-analízis tanulmányozásával. A saját megfigyeléseivel a mai napig fejleszti, alakítja. A technika egy adott család tagjainak szellemi mezejére enged rátekintést, valamint lehetővé teszi az elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák rendezését. Amikor az egyén a felállítást vezető segítségével rálát a családjához tartozók életének egy-egy fontos történésére, felismeri a valóságot. A változás lehetősége azzal kezdődik, ha a múltat - az ismétlődésekkel együtt - tisztelettel elfogadja. Ezáltal nyitottá válik a jövő felé. Ekkor a család szellemi mezejében megszüntethető a negatív hatást kiváltó ok és az egyén képessé válik tetszése szerint alakítani életét.

A család szellemi mezeje

A család szellemi mezejét az egyénhez tartozók, a szigorúan vett vér szerinti­ családtagok és a más kötődések miatt odatartozók alkotják. Ez a szellemi mező állandóan jelen van az egyén életében, és a mező törvényei irányítják az egyén életét. A Bert Hellinger által szellemi mezőnek nevezett jelenséget közel azonos időben Rupert Sheldrake, biológus morfogenetikus mezőnek írta le. Ebben a mezőben időtlenül működnek a kapcsolatok. A mező saját rendjei szerint működik, és amennyiben rendetlenséget észlel, kényszerítő erővel törekszik a rend helyreállítására, a kiegyenlítésre.

A családi szellemi mezőhöz, amelyre a vér szerinti családtagokon túli kiterjesztés miatt a „klán” elnevezést is használják:

• az egyén,
• a megszületett és meg nem született testvérei, ikertestvérei,
• a szülei, a szülők korábbi intim kapcsolatai, a szülők testvérei,
• a nagyszülők, a nagyszülők testvérei, a nagyszülők korábbi szerelmi kapcsolatai tartoznak elsősorban.

Ugyanakkor szintén kötődés alakul ki a mély traumát okozó történések során kialakult kapcsolatokkal. A klánhoz tartoznak ezek a személyek is, például:

• háborúban a bajtárs, ha tragédia éri;
• a balesetekben a túlélő egyénhez kötődnek a sérültek vagy áldozatul esők;
• az erőszakos cselekmények elkövetői és elszenvedői, bármelyikük is tartozik egyébként a családhoz.

Mindenki, akivel az egyén legalább egyik szülője közös, az testvér. A családi energiamező nem tesz különbséget „édes”- és féltestvér között. A vérvonalban felfelé a korábbi intim kapcsolatok a kapcsolatból való kilépéssel (szakítás, halál) teszik lehetővé az egyén megszületését, azért az elválás fájdalmával „fizetnek”. Ezeket a személyeket „helycsináló”-nak is nevezzük.

A „hetedíziglen” kifejezés nyomán feltételezhető, hogy a mező szoros összetartó ereje kb. hét generáción keresztül működik. A családfelállításokban ilyen és esetlegesen távolabbi kötődés is felfedezhető. Gyakoribbak azonban a saját, a szülői, és a nagyszülői generációk, és az ahhoz tartozók közötti szoros kötődések.

A rend

A családunk szellemi mezejének rendjét úgy érzékeljük, mint az egyensúlyunk meglétét vagy hiányát. Az érzékszervünk ehhez Hellinger szerint a lelkiismeretünk, ami állandóan irányítja és visszajelzi mozgásunkat, őrködik a kapcsolatok felett, az odatartozás, a rend vagy rangsor megléte és az adás-kapás egyensúlya érdekében. Bert Hellinger korábbi megfigyelései és a családfelállítások során szerzett tapasztalatai szerint tehát három alapvető törvény uralkodik a mezőben.

• Az első: Az odatartozás joga
  
• A második: A hely törvénye, a szeretet rendje
  
• A harmadik: Az adok-kapok egyensúlya

• Az odatartozás joga

Eszerint mindenki, aki a család szellemi mezejéhez tartozik, annak egyenlő a joga ehhez az odatartozáshoz. Senkit, aki a szellemi mezőhöz tartozik, nem lehet abból „büntetlenül” kizárni. Ha a mező tagjai valakit kitagadnak, annak következménye van. Az odatartozás jogához tartozik az is, hogy aki kitöltötte a sorsa szerinti életidejét, annak szabad legyen elmennie. Ha a még élők kapaszkodnak belé, nem akarják őt elengedni, megtagadják tőle, hogy teljesíthesse a sorsát.

• A hely törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy aki előbb érkezett a mezőbe, a rendszerbe, elsőbbsége van mindazokkal szemben, akik később érkeztek. A helyek sorrendje ugyanakkor egy rangsort is jelent. Ez vonatkozik a legalapvetőbb elsőbbségre, ami a szülőknek a gyermeküket megelőzően van, valamint vonatkozik a testvérek születési sorrendjére, és a párkapcsolatok egymásutániságára is. Ha valaki akarva, vagy akár tudatlanul beáll az őt meg nem illető helyre, megsérti ezt a törvényt. Ehhez a törvényhez tartozik az adás és az elfogadás rendje. Aki előbb érkezett, az a Nagy, függetlenül attól, hogy később hogyan alakult a sorsa, a később érkező pedig a Kicsi. A Nagy ad, és a Kicsi elfogad. A Nagy korábban a nála Nagyobbtól kapott, és a Kicsi majd tovább ad a nála Kisebbnek. Az adás és az elfogadás egy felülről lefelé áramlás, amely az első embertől hozzánk hozta az életet a szüleinken, az ő szüleiken, és az ő szüleiken … keresztül. Ez az áramlás megfigyelhető a testvérek sorában is. A nagyobb ad a kisebbnek. A párkapcsolatokban a korábban érkezett a kapcsolatból való kilépésével "csinál helyet" a következőnek.

• Az adok-kapok egyensúlya

Ez a szabályszerűség az előző törvényből következően egyenrangú kapcsolatokra, párkapcsolat, munkatársi és baráti kapcsolatokra érvényes. Ha valaki kap, az adós lesz. Neki is adnia kell ahhoz, hogy az egyensúly helyreálljon. Jó esetben egy kicsit többet, így a partnere lesz azzal a kis különbséggel adós, és késztetése lesz ismét adni, ez a kapcsolat kiegyensúlyozott. Ugyanez vonatkozik a megbántás kölcsönösségére. „Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” tanításból is láthatóan, a visszaadás fontos. A jó kapcsolat fenntartása érdekében lehetőleg egy kicsit kisebb mértékben. Az adok-kapok egyensúlyának elbillenése a kapcsolat felbomlását eredményezi, általában az adós nem tudja elviselni a kiegyenlítetlenség miatt rá nehezedő súlyt.

Elakadt vagy kiegyenlítetlen energiák, a kiegyenlítődés törvénye

A család szellemi mezejének is van lelkiismerete, amely hasonlóan az egyén lelkiismeretéhez, érzékeli a rendetlenséget, és tudatlanul működik az egyensúly fenntartása vagy visszaállítása érdekében. Ha a családi rendszerbe tartozók közül valakivel életbevágóan rossz történik (kitagadják, nem kapja meg a helyét) akkor a rendszerben egy következő generációban született, a kiegyenlítés érdekében a nehéz sorsú családtag érzéseit, viselkedését, betegségét, sorsát fogja követni. Ez mindig szeretettel teli, és általában tudattalan kötődés a később jövő részéről. Mintha azt mondaná:

„ Inkább én viszem helyetted, hogy neked könnyebb legyen!”

„Követlek a sorsodban, vagy akár a halálba is!”

Ezek tudattalan fogadalmak, amelyek a fogadalomtevőt kötik, és – természetesen – nem segítenek a korábbi nehéz sorsú tagon.

A saját családi rendszerünket elképzelhetjük egy nagy, részekből álló, függőleges képnek, amelyben legfelül a legnagyobb, az élet forrása van, alatta pedig az utána következők, érkezési sorrendben és a hozzájuk tartozók állnak. Legalul vagyunk mi, akik az életünket a nálunk nagyobbakon keresztül kaptuk. Ennek az életnek a kiteljesedéséhez, az életenergia kellő áramlásához a kép teljessége szükséges. Minden egyes darabja legyen meg, és legyen a helyén.

A családfelállítás elméletéről és gyakorlatáról a http://hellingerakademia.hu oldalon olvashatsz.