Az önbizalom saját magunkban, képességeinkben, tudásunkban, ösztöneinkben és értékeinkben való bizalom, hit. Az önbizalom elégedettséget biztosít, de mindenekelőtt azt az érzést kelti, hogy képesek vagyunk megfelelni, és eleget tenni a kihívásoknak.

Mértéke azt mutatja meg, hogy mennyire vagyunk képesek önmagunkra támaszkodni. Az önbizalom lehet reális és irreálisan magas vagy alacsony. Az irreálisan magas önbizalom túlzott kockázatvállaláshoz vezethet, mert azt az érzést adja, hogy minden sikerül, mindenre képes vagyok. Ez jó érzés, de az élettapasztalatok csúnyán rácáfolhatnak. Az irreálisan alacsony önbizalom ezzel szemben a tehetetlenség érzését adja, és ez tűnik gyakoribbnak. A reális önbizalomhoz reális önismeretre van szükség, arra, hogy tisztában legyünk a saját értékeinkkel, pozitív és negatív tulajdonságainkkal, és önmagunkat így el tudjuk fogadni.

Az alacsony önbizalommal rendelkező emberek félénkek, kudarckerülők, úgy gondolják, hogy az előttük lévő kihívásoknak inkább nem tudnak jól megfelelni. Jellemző rájuk a következő mondatok gyakori használata: Nekem úgyse sikerül. Nem tudom megtenni. Erre én képtelen vagyok… És bár természetesen vannak olyan helyzetek, amikor ez a reális helyzetfelismerés jele (én képtelen vagyok felemelni 50 kilogrammot), gyakran az önbizalom válságát vagy alacsony szintjét jelzik. Az alacsony önbizalmat az okozza, hogy az illető – kora kisgyermekkorától kezdve – nem tanult meg bízni önmagában és másokban, illetve őbenne nem bíztak rendesen, és ezt vette át önmagára érvényesnek. Erik Erikkson pszichoszociális fejlődéselméletében a bizalom kialakulásának képességét a 0-1 év közötti időszakra teszi – ha a csecsemő megtanulja, hogy bízhat szüleiben (elsősorban anyjában), igényeit kielégítik és szeretik, akkor képes lesz a bizalomra.

Az önbizalom válságát gyakran a sorozatos kudarcok válthatják ki.

Önbizalom nélkül nincs bizalom sem. A másikban csak abban a mértékben tudunk megbízni, amennyire önmagunkban. Gondoljunk például a féltékenységre, mely azt mutatja, hogy nem bízunk a másikban, de ez egyben annak a jele is, hogy önmagunkban sem bízunk annyira, hogy képesek leszünk a párunkat megtartani, illetve a párunk nem keres mást helyettünk. Tehát az önbizalom - illetve a hiánya – komolyan befolyásolhatja a párkapcsolatok minőségét, tartósságát, mélységét. Az intimitás fokát is befolyásolja, akiben bízunk, azzal többet megosztunk, és ez gyorsan kölcsönössé válik. Ehhez bíznunk kell abban, hogy a másik elfogad minket, akkor is, ha teljes önmagunkat adjuk – pozitív és negatív oldallal egyaránt. Persze ehhez megint kell az, hogy higgyünk magunkban, hogy szerethetők vagyunk, a jó és rossz tulajdonságainkkal együtt. Ha ez hiányzik, akkor csak fényezzük magunkat, rejtegetjük (hiába) a hibáinkat, és a kapcsolat felületes marad. Pedig - Karinthy Frigyes szavaival - „A jó tulajdonságokat szeretjük - a rossz tulajdonságokba szerelmesek vagyunk”.

Épp ezért hasznos lenne, ha mindenki reális pozitív önbizalommal rendelkezne. Erre vannak megfelelő könyvek, tréningek, és egészen egyszerű módszerek is.

Az egyik a reális énkép megteremtése. Ki és milyen vagyok én, milyen pozitív és negatív tulajdonságaim vannak? Írjunk róluk listákat. Ha a probléma az alacsony önbizalom, akkor elég csak a pozitívakat összeszedni – kezdésnek elég 10-20 darabot. Ez többnyire nehézséget okoz, mert az alacsony önértékeléssel hajlamosak vagyunk elsősorban a rosszakat észrevenni, de a cél pont az, hogy áthangoljuk az észleléseinket, felismerjük a saját sikereket, jó tulajdonságokat, pozitív értékeket is. A listát érdemes az ágy mellé tenni, este-reggel elolvasni, ízlelgetni a szavakat és jelentéseiket. Eredményeképpen hamarosan pozitívabb lesz a szemléletünk, mely segítségével még több pozitívumot veszünk észre, és bekerülhetünk egy olyan pozitív ördögi körbe, mellyel a korábbinál jobban érezhetjük magunkat.

Egy másik lehetőség a negatív gondolatok leállítása, elterelése. Ha jönnek a negatív gondolatok (nem tudom megtenni, stb.), képzeletben nyomj meg egy nagy piros ÁLLJ! feliratú gombot. És utána fogalmazd át a mondatot: Nem fogom megtenni, Nem akarom megtenni – irányítsd te a gondolataidat, ne azok irányítsanak téged. Én nem fogom felemelni az 50 kilogrammos súlyt. Kész.

„Akár azt hiszed, hogy képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz.” (Henry Ford)

Sokat segít az is, ha reális elvárásokat és célokat tűzünk ki magunk elé. A kudarckerülés egyik jellemzője a túl alacsony vagy túl magas mérce felállítása. Az alacsony mércénél nincs kihívás, így nincs kudarc sem, viszont sikerélmény sem lesz, így nincs semmi, ami növelné az önbizalmat. A túl magas mérce (1 tonna felemelése) viszont nem teljesíthető mások által sem, így a kudarc sem az igazi, igaz, sikerélmény itt sincs. A reális kihívás az a szint, ahol a siker esélye 50% körül van, ennek teljesítése komoly önbizalom-fejlesztő hatású lehet.

Sokszor az önbizalomcsökkentő hatások kívülről, másoktól jönnek, mások értékelései nyomán lesz a saját önértékelésünk rosszabb. Ilyenkor fontos tisztában lenni a saját értékekkel, és kritikusan fogadni a másik visszajelzését: igaz rám, vagy nem? Ha nem igaz, akkor vessük el nyugodt szívvel, a másik tévedett, előfordul. Ha viszont igaz, akkor megpróbálhatunk változtatni rajta, vagy elfogadni az újabb kiegészítést az önmagunkról alkotott képről. Ez segítheti a teljesebb önismeret kialakulását, ami még hasznos lehet később.

Jeviczki Tamás

www.szulokepzes.hu