A családtervezés hamisítatlanul
huszadik századi fogalom. Az anyaméh gyümölcsét a termékenység bizonyítékaként,
leendő munkaerőként, a család jövőjének letéteményeseként egészen másképp
várták és fogadták hajdanán, mint ma.
Sok
felelősen tervező szülő gyermekvállaláskor – nagyon helyesen – nem
csak szerelmük beteljesülésének, a gyermekáldás örömének akarja magát átadni,
hanem gondol utódai jövőjére is. Az elsőszülöttnél talán még kevésbé tudatos a
tervezés, de a második előtt többnyire már mérlegelik, milyen korkülönbség
lenne számukra a legjobb. Etényi Zsuzsa, gyermekpszichológus segítségével a
szakember szemszögéből is megismerhetjük a gyermeklét-testvérlét áldásait és
nehézségeit, a családtervezés szempontjából érdekes jelenségeit.
A
családtervezés hamisítatlanul huszadik századi fogalom. Az anyaméh gyümölcsét a
termékenység bizonyítékaként, leendő munkaerőként, a család jövőjének
letéteményeseként egészen másképp várták és fogadták hajdanán, mint ma.
Meglátszik ez az egy családba születő gyerekek számában is. Természetesen a
társadalmi berendezkedésnek, a születéskor várható életkornak, az általános egészségi
állapotnak, az anya egészségének is nagy szerepe volt abban, melyik szülőpár
hány gyermeket tudott és akart felnevelni. A fogamzásgátlás – legalábbis
természetes módszerei – jól lehet egykorú az emberiséggel, nem egészen
ugyanazt a célt szolgálta, mint ma. Hagyományosan főként a házasságon kívüli
gyermekáldás megakadályozására volt hivatott. Másrészt kétségtelen, hogy olykor
a túl sok gyermek születése is hátrányos lehetett a családnak, és ezért
bizonyos számú és nemű gyerek megszületése után is megpróbálták megakadályozni,
hogy újabb foganjon.
A cikk folytatásához kattints ide!
Kommentáld!