Szülőként tapasztalataidból biztosan tudod, hogy a gyermekek rendkívül tanulékonyak. Kicsi korukban utánozzák a környezetükben élőket, elsősorban a szüleiket, testvéreiket. Ezért nagy a kisgyerekes szülők felelőssége, mert sokat tehetnek annak érdekében, hogy gyermekük személyisége zökkenőmentesen, sok örömmel fűszerezve bontakozzon ki.

No de pontosan milyen is egy jól nevelt gyermek? Mit tegyen a szülő, hogy gyermeke a kívánt módon viselkedjen? Hogyan lehet egy gyermeknek segíteni abban, hogy kiegyensúlyozott, boldog személyiséggé fejlődjön? Szülőként mire érdemes feltétlenül odafigyelni? Biztos, hogy jó úton jársz, és gyermekednek a legjobbat nyújtod?
Hasonló kérdések benned is, - mint a legtöbb mai szülőben - megfogalmazódhattak már.

Nem is olyan régen az emberek még nagycsaládokban éltek, és legalább tíz gyermeket láttak felnőni maguk körül, mire ők maguk is szülőkké váltak. Ifjú éveik alatt besegítettek a rokon gyermekek gondozásába és pontosan tudták, hogy hogyan kell bánni a kisbabával, kisgyermekkel. Mivel manapság a korábbihoz viszonyítva aprócska családokban éljük meg gyermek- és ifjúkorunkat – ráadásul sok esetben csonka családban – a legtöbb mai felnőttnek igazából nincs a gyermekgondozásban tapasztalata. Ezért a mai szülők tele vannak bizonytalansággal, kérdésekkel.

Fontos, hogy informálódjanak, merjenek kérdezni. Kérdéseikkel nem a kompetenciahiányukat ismerik el, hanem a mai életmóddal szükségszerűen együtt járó tudáshiányukat pótolják. Fontos tehát kérdezni (szüleidtől, apóstól, anyóstól, szakembertől, bárkitől aki tapasztaltabb és akiben megbízol). Lényeges a kapott válaszokat józan ésszel végiggondolni és rugalmasnak maradni. Ne külső előírások kényszeréhez alkalmazkodj, hanem figyeld a gyermeked reakcióit és az ő igényeihez igazodj! A gyermek az őt érő hatásokra válaszol. Reakciói iránytűként segítik az éles szemű szülőt abban, hogy miként neveljék őt fel. Valamilyen véleménye a csekély saját tapasztalattal rendelkezőnek is van a gyermeknevelésről. Amikor elbizonytalanodsz egy nevelési kérdésben, ismerőseid egymásnak sokszor ellentmondó tanácsaikkal még tovább növelhetik a bizonytalanságod. Ha szakkönyveket veszel a kezedbe az sem sokat segít a tisztánlátásban, mert sokféle vélemény fogalmazódott meg az utóbbi időben és ezek az elképzelések is sokszor ellentmondásosak.

Ebben a bizonytalanságban, ahol több a kérdés, mint a válasz, hogyan lehet kiegyensúlyozott, boldog gyermeket nevelni?

Először is bízz önmagadban és ne félj felvállalni a szülő szerepet! Gyermekednek a Te viselkedésed, optimizmusod, életörömöd, a világgal való viszonyod lesz a minta. Abból érti meg a baba, hogy élni jó és érdemes, - hogy, az élet egy felfedezésre váró kihívásokkal teli csoda -, hogy azonosul szülei világnézetével, életkedvével.

Maradj hiteles, mert a gyermek előtt valójában sosincs titok. Még nem érti a szavaid, amikor már olvassa az arcjátékodat, a hangulatodat, az érzelmeidet. A gyermekek néhány hónaposan is kiválóan olvasnak a nonverbális jelekből, és ráhangolódnak a környezetükben élőkre.

Próbálj következetes maradni! Ha már nemet mondtál gyermeked valamilyen kívánságára ezen ne változtass, mert ha engedsz, hisztizni tanítod meg gyermeked, és kinevelsz egy kis zsarnokot, aki kormányozza az egész családot. Fontos, hogy a pároddal egy húron pendüljetek: ha egyiketek korlátot állított, azt a másik ne oldja fel, különben arra tanítja meg a gyermeket, hogy a szülők könnyen kijátszhatóak egymás ellen és megéri hisztizni, mert egyikük majd csak engedni fog. A korlátok védelmet, biztonságérzetet nyújtanak, amit a gyermek megérez, ezért el is fogad. A szülőszerep felvállalásához hozzá tartozik, hogy szülőként merj határokat szabni, korlátokat állítani gyermeked elé. Sok szülő mindent ráhagy a gyermekére, mert azt akarja, hogy a gyermek boldog legyen, teljesüljön minden kívánsága, és szüleivel kiváló legyen a viszonya, és tanulja meg érvényesíteni az akaratát. Sajnos ezek a szülők viselkedésükkel, a céljukkal éppen ellentétes hatást váltanak ki: a gyermek elbátortalanodik, kezdeményezőkészsége letörik és egyre boldogtalanabb, egyre félénkebb, egyre agresszívebb lesz. A gyermeknek szüksége van határokra, irányításra. Nem rendelkezik még annyi tudással a világról, hogy eldönthetné mi a jó neki, nem kicsinyített felnőtt. Lehetnek saját ügyei apróságokban, de nem fontos dolgokban, például: eldöntheti melyik macijával megy aludni, de azt nem döntheti el, hogy szeretne-e aludni menni. Ahogy növekszik a kompetenciája fokozatosan át kell neki engedni az élete feletti irányítást, de ez nem zúdítható rá kisgyermekkorban. Fontos, hogy egyértelmű határa legyen a szülő és a gyermek szerepének a családban. Nagy hiba összemosni a kettőt!

A gyermeknek a maga szintjén minden elmondható, megmagyarázható. Jót tesz kettőtök kapcsolatának, ha nem viselsz álarcot. Tudjon arról a gyermek, hogy a szülőjének is vannak nehéz napjai, hibás döntései, negatív érzelmei, de megküzd ezekkel.

Imre Katalin
pszichológus