Dr. Csernus Imrére médiaszereplésének köszönhetõen sokan felfigyeltek. Nemrégiben jelent meg A Nõ címû könyve, (Jaffa Kiadó, Budapest, 2007. Ára kb. 3490 Ft) amely nemcsak nõkrõl és, nemcsak nõkhöz szól. A kiadvány igen vonzó külsõt kapott: lapjait Nádor Péternek a témaválasztást frappánsan kísérõ, csodálatos festményei díszítik. A téma önmagában is izgalmas, mivel ebben a gyorsan változó, nap, mint nap új kihívásokat tartogató világban nem teljesen egyértelmû, hogy hol van a nõ helye?

Az asztalodon nagy kupac irat, a fejed tömve elintéznivalókkal, amikor a HR-es (vagy a cégvezetõ) levele megjelenik a monitoron, a következõ tréningrõl szóló információkkal. Körbenézel és átfut az agyadon három kérdés: na de mégis Mikor lesz erre idõm? Hogyan tudom elintézni ennyi idõ alatt a folyó ügyeket? és egyáltalán Minek kell ez?

Majd a ?Lifelong Learning? szellemében jelentkezel, a kérdések azonban még mindig benned vannak.

A fenti forgatókönyv az utóbbi években egyre gyakrabban fut le, különösen, ha ez a bizonyos íróasztal egy multinacionális cégnél található.

Az önbizalom saját magunkban, képességeinkben, tudásunkban, ösztöneinkben és értékeinkben való bizalom, hit. Az önbizalom elégedettséget biztosít, de mindenekelõtt azt az érzést kelti, hogy képesek vagyunk megfelelni, és eleget tenni a kihívásoknak.

Mértéke azt mutatja meg, hogy mennyire vagyunk képesek önmagunkra támaszkodni. Az önbizalom lehet reális és irreálisan magas vagy alacsony. Az irreálisan magas önbizalom túlzott kockázatvállaláshoz vezethet, mert azt az érzést adja, hogy minden sikerül, mindenre képes vagyok.

Ha egy házasság nem mûködik hosszú távon, gyakran adódik a legkézenfekvõbb megoldás: a válás. Napjainkban ez már szinte semmilyen megbélyegezettséget nem jelent, sõt lassan a többséghez tartozás biztos jeleként tartjuk számon. Természetesen jár egyfajta szabadságérzéssel az, hogy státuszvesztés nélkül lehet a ?házasságban élõ? kategóriából az ?elvált?-ba kerülni, de gyakran ez a folyamat nem kis idegi megterheléssel és egzisztenciális nehézségekkel jár.

Van egy látszólagos ellentmondás a gyermeknevelésben. Elõször is ez egy hatalmas vállalkozás, eltart vagy 20-25 évig, sok nehézséggel, küzdelemmel, és persze néha sok örömmel is. Egy gyermek felnevelése megterhelõ lehet testileg, szellemileg, anyagilag. Súlyosan korlátozhatja a korábban megszokott szabadságot. Ugyanakkor mégis évrõl évre több százmillióan megpróbálkoznak vele.

Mindez persze jól magyarázható evolúciós kényszerekkel, ösztönökkel, emberi természettel.

Otthonod a ?béke szigetévé? teheted!

A szeretteinkkel való együttélés elkerülhetetlenül konfliktusokkal jár együtt. A mindennapi stressz, a kisebb nézeteltérések, és a családtagok személyiségének a különbözõsége könnyen vitákhoz vezethet. Különbözõ célok, vágyak vezérelhetik a családtagokat, eltérõ igények, szokások jellemezhetik õket. Több generáció együttélésének (nagyszülõk, serdülõkorú gyerekek) számtalan elõnye mellett megvannak a maga hátrányai is, ami szintén konfliktusok forrása lehet.

Szülõként tapasztalataidból biztosan tudod, hogy a gyermekek rendkívül tanulékonyak. Kicsi korukban utánozzák a környezetükben élõket, elsõsorban a szüleiket, testvéreiket. Ezért nagy a kisgyerekes szülõk felelõssége, mert sokat tehetnek annak érdekében, hogy gyermekük személyisége zökkenõmentesen, sok örömmel fûszerezve bontakozzon ki.

No de pontosan milyen is egy jól nevelt gyermek? Mit tegyen a szülõ, hogy gyermeke a kívánt módon viselkedjen?